kanca
[Füst Milán - Levél az ifjúságról]
s boros lelkünket, mely rég / pihent: / Az órjás hold, / Ily félelmes még sose volt. / Akár a fényes
kanca
, nyugtalanul s gőzt lehelve / Vágtatott a völgy fölött s a szíveket / Vad izgalom futotta tőle
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.