| [Füst Milán - A jelenés] |
a fényben, akkor repülik át a napot és fekete / fényköreit / S a nap kinyílik előttük. Mert ők karddal a kezükbe' repűlnek / S elfödvén szegény szemüket: szent, szent, szent, kiáltják / odafenn a |
| [Füst Milán - Katonák éneke] |
Hogy nagy kardjával ráütött. / Hát felfordúlt a kerge bak / Csorrant a vére, mint patak. / S a véres karddal benyitott / S a benyilón igy orditott: / " Töröld meg véres kardomat, / Megöltem vetélytársamat |