kavarogva

[Füst Milán - Egy magános lovas]
tájékát figyeled, hol a nap / Aranyabroncsokat ereget, sötét tűzkarikákat hajigál s hol gyorsan / kavarogva/ Füstöt vet a fény s eliramlik... S ami túl van az alkonyaton, / Derengni kezd és szinte


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.