képzeld

[Füst Milán - Copperfield Dávidhoz]
mint képek, sokszinü változatokban. / S az én nevem is, lásd: apám egy víg királytól lopta nékem. / Képzeld el a feslett kép királyt, amint a játékkártyából kilép... / Vihogni kezd előbb, majd
[Füst Milán - Tél]
dolgok leglényegét, lehatol s a por is itt fenn / Mindegyre elhatalmasodik... / S menj most tovább! Képzeld el azt is, hogy már egész fagyott, / megállt, megúnta vándorlását, megmeredt, / S már itt harsog
[Füst Milán - Tél]
tölcsérben forog, avagy a rohanó / szélvihar / Lökéseiben csapdos, szárazon kopog és megver... / S képzeld el ezután, hogy itt jártam én, vedd szívem melegét, / Vedd, hogy itt voltam egykor, énekeltem s míly
[Füst Milán - Őszi sötétség]
tengerszín szemét / S éjszín haját, amint gyürűzve kibomlik, akár a forró füst / karikái... / S képzeld el könnyű kezét s készítsd el aranyból. / / VI. / EL INNEN, EL... / / Az édes és végtelen tengeren
[Füst Milán - Tél]
Az Orion csillagzat ködképe felé. Tapintsd meg göröngyeit is, / azok is porosak, ridegek / S képzeld el: még egyre porosabb lesz minden. Mindétig szürkébb / lesz a világ, mintegy a ridegség / Elönti


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.