| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
az Isten mért ki rá! / S hogy mikép oldanád meg kemény ostora csomóit! / Jó fejedelem! / Vidúlj fel kérlek és nevess: tekints énreám, a szegényre, / Ki lantomat jajgatva pengetem, / S ki nevetséges már, hogy |
| [Füst Milán - Óda pártfogómhoz] |
néked köszönöm én, hogy vagyok még, hogy lettem, / Vaj' hogyan bókoljak a jótettért, hogy élek? / Kérlek: légy legalább nemesebb testrészimhez illetlen! / Ha gyöngéd volnál, a szégyentől hová kéne lennem |
| [Füst Milán - Óda pártfogómhoz] |
dulce decus meum. / / Párfogóm ím' szörnyű hálától görnyedten / Hajolok le lábaid elé és esdekelve kérlek: / Töröld cipőd sarát fenkölt homlokomhoz! / Hisz néked köszönöm én, hogy vagyok még, hogy lettem |
| [Füst Milán - Oh latin szerelem] |
fejű / Arcán kis ágyának s álmának minden melegével / Megjelenik reggel s ittasan bámúlja világod: / Kérlek Venusz, küldd el ez egyszer galambjaid arrafelé... / Csattogva fénylő, szép nyaka mellett: ők |