[Füst Milán - Egy hellenista arab költő búcsúverse] |
arab költő búcsúverse / / Ó én völgyem, hegyem, / S ó én szép, barna feleségem, / S ó lágy, légi kéz, mely végigsimítottad homlokomat, / S ti éjszaka örvényei s fekete tüzei szivemnek, / S félelmek |
[Füst Milán - Henrik király] |
se voltam, gyenge gyertyafény csak az arca / előtt, pislákoló lángomat a fuvalomtól / Egy finom kéz óvta... s már végem is van, nemsokára elmulok, / Ó hogy panaszlom én még mindig e világi futásom |
[Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
akik ittmaradtak, élnek még, / kik megkűzdtek a vad lovakkal, / S most aléltan elhevernek s női kéz vagy suttogás nem édesíti / fáradt álmaik. / Ah komoly a törvény! mondogatták ők is, ámde nem hitték |