| [Füst Milán - Panasz] |
nem tudod? / Mint aki kincses zsákkal jár és folyvást elveszít belőle / s mindhiába... / Senkinek se kell a kincs... így jártam én. Oh végtelen e lét / és tárgytalan! / S akármit mondanék, hatástalan! S ha |
| [Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön] |
el? / S mért hirdetem egy élten át örök fájdalmamat / S hogy szenvedéseteknek őse én valék! / S mért kell alamizsnát kérnem tőled Átkozott Utókor, / Hogy tekints vissza majd reám az Idők és Szenvedések / S |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
hasonlók nem leszünk. Legyünk csak / béketűrők, akár őseink, / Mivel a tébolytól minékünk óvakodni kell. / Az ajtótokat pedig jó lesz zárva tartani. / És ne kiáltozzatok mindétig olyas után, ami nincs |
| [Füst Milán - Öregség] |
a szobor s az ifjuságát visszakövetelvén / Mondott aiszchyloszi átkot arra, aki tette, hogy így meg kell az / embernek öregedni. / Félig vakon állt a hegyen, csupa sugárzásba merűlve, ősz haját / verte a |
| [Füst Milán - Részeg éjszaka] |
aranygolyó, / E föld súlyos beteg, mint én vagyok. / Az inség itt a törvény, sírjatok, / Mert sírni kell ám nektek mindezen, / Hogy nincs termésetek e földeken / S ha néha van, elönti öt folyó |
| [Füst Milán - Hajnal előtt] |
S a hű csillag figyel... / Nem halljátok e hát / A kis csillagok sóhaját? / Nekik már menni kell, / De én még itt maradhatok / S mért is ne tenném? / Sóhajra mindenkor van ok / S minek halnék meg |
| [Füst Milán - Zsoltár - Ó Uram] |
zuhogva ontják / Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim / Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják / Hűs, tiszta, örök ágyam tiszta angyalok? / Vagy mért, hogy ebszájjal |
| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
véle, / mint a tolvajok? / Szabályosabbnak hittem ezt a létet eddig. Ma már megvetem. / Sietni kell? És félni? emberek! Nem nézhetem a holdat / lassan is? / E szép világ hát nem enyém?... ó hagyjatok |
| [Füst Milán - Az igaztevőhöz] |
Ki tudja? tán az utolsó neked. / Hírek kovácsa, titokmester, őzikék őrzője, régi csősz, / Hát itt kell hagynod enciánvirágos szép hazád? / A messzi tülköket, hideg hegyed, kiszáradt vermeid... / Öreg |
| [Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
itél, mikor kirepül majd / ama golyó? / De így szól: ez a rend! Meg kell hoznom az áldozatot, meg kell/ halnom, / Ki voltam éhes, mint a kigyók, / Lusta, mint a krokodílus / S pusztitó kedvű, mint az |
| [Füst Milán - Zsoltár - Ó Uram] |
Mély kútjai a vizet zuhogva ontják / Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim / Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják / Hűs, tiszta, örök ágyam tiszta angyalok? / Vagy |
| [Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
lesi arcát, borus e s hogy mint itél, mikor kirepül majd / ama golyó? / De így szól: ez a rend! Meg kell hoznom az áldozatot, meg kell / halnom, / Ki voltam éhes, mint a kigyók, / Lusta, mint a krokodílus |
| [Füst Milán - A jelenés] |
hogy az Eszme a jóság, de mert jót / akar, azért annyira kegyetlen, / Mert, ami eredendő: a rosszal kell megküzdenie, minden kor / mélyén a sötéttel, ahogy foltjait legyőzi a nap / Büntettél, aki jó voltál |
| [Füst Milán - A völgyben] |
S a jó csillag csak hunyorgat rá, mint a huncut gyermek / S akár a duda szól az éj maga. / Mert nem kell muzsika, ott minden muzsika, megértesz engem / kandi nép? / Egy szóval mondom: hol a szív pihen / S |
| [Füst Milán - Cantus firmus] |
Cantus firmus / / Mindennek el kell múlni / elébed járúl Jézus / fejet hajt aztán elmegy / élő parázs a talpán / némaság űl a nyelvén |
| [Füst Milán - Oh nincs vigasz] |
álmában beszél... / És nincs vigasz, oh rég tudom. Mert mindennek, mi él, / A sorsa meg van írva, el kell múlnia. / Oh hol vagytok hát, kik szerettetek? / Mert elmennék, de nincs hova... / Vagy hol van most |
| [Füst Milán - Katonák éneke] |
levét én igyam meg? / A fák közt volt egy kupleráj, / Oda járt Berengár király. / Egy vastag kislány kell neki, / De feleségét rettegi. / S most lármát csap a kerge bak, / Emiatt volt a nagy harag. / Hát |
| [Füst Milán - Madrigál] |
Ha megöregszel azzal, hogy ő nem ölelt, / A sírban lesz e nyugtod odalent? / Szerelmed már nem kell neki... / E város minden kölke régen ismeri / Botod, monoklid s fehér keztyűd / És tudja már, hogy |
| [Füst Milán - Madrigál] |
Botod, monoklid s fehér keztyűd / És tudja már, hogy öreguras vagy és elnyűtt, / Szerelmed már nem kell neki, / Ha verset írsz, nem kedveli, / Kedvét már abban nem leli... / Mondd, hol jajongjak hát még |
| [Füst Milán - Madrigál] |
Mit ér, mit ér, végezned tisztán? / Az életedet elmulasztád Trisztán. / Szerelmed már nem kell neki, / Ő világát már mással éldeli. / S mit ér, mit ér az égnek tornyait / Meghóditanod, mérned e |
| [Füst Milán - Madrigál] |
S mit ér, mit ér az égnek tornyait / Meghóditanod, mérned e föld minden dolgait? / Szerelmed már nem kell neki / S a lelked vigaszát majd hol leli? / Ha megöregszel azzal, hogy ő nem ölelt, / A sírban lesz |
| [Füst Milán - Utra kelni messzi menni] |
csodát, / Ki itthagy mindent, mi ölelni kész őt / S a dúrva végtelenben ver tanyát... / Őt meg kell nézni, mert az ég alatt / Nincs több találkozás s a messzeségben / Ki tudja, merre lesz a sírja majd |
| [Füst Milán - A völgyben] |
nép? / Egy szóval mondom: hol a szív pihen / S a láz elült, a láznak vége már / S a hajnaloknak nem kell prédikátor, / Mert rémek nem leselkednek a mélyükön. / De hol van ilyen ország s hol a párja |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
s ki nem tudom, mi tartson vissza itten / Ifjút, még töretlen életűt, míg eltörődve végre menni kell... / S mért élni, élni, jajgató tömeg falatján még tovább / S mély sírba majd leszállani végűl |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
kérdezzetek, / Hogy néma tekintete jajszavamra mit felel?... / Jobb nem beszélni, erről is hallgatni kell... /... Sok ember örök fájdalomban süllyed el!! / / VI. / KÉRÉS A HATALMASOKHOZ: EPILÓGUS / / Ó |
| [Füst Milán - A magyarokhoz] |
A magyarokhoz / / Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok / S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás / Teremté meg e nagy világot s benned az lobog |