| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
s kebleikre / Tűzszinű virágot tűznek estelente. Mérges kútból / El nem tagadhatom: irígy bánatból kelt e sok panasz! / Ámde az én derekam is Isten remekműve asszonyok! / S mint aki mély álmában fázik |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
Nem, nincs ilyen a széles ég alatt. S most mért is tünődnöd / e bánaton, / Hogy mely városból kelt fel ez a köd megint, vonúlni minden / fény elé / De szóljatok is igazán! mely átok leng az ember |