keltünk
[Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ]
S íly szóval sem köszöntött minket senki: vidd a lányomat! szeresd! / De mint az átkozottak jártunk
keltünk
, elmerűlve, sóhajtozva, / őgyelegtünk, hízelegtünk, / Téboly volt e lét nekünk! És mit sem érő
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.