kezek

[Füst Milán - Levél a rémületről]
Szidták a faluvégeken. Nem tudta persze más a titkomat, / Hogy nincs mit félniök, mert dúrva kezek közt is lágy maradtam. / Lám. Akár az erdők vadja, mikor megmozdúl, / Vagy zizzen lábaid alatt a
[Füst Milán - Sirató]
mint a rossz gyerek / És megdőlt szőke fejed, mint az anyaölben, / Oly lágyan símogatták látatlan kezek. / Lásd, én szerettelek bizony / S ma épp a kedvedért iszom / És ősz is van megint, muszáj ma inni


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.