kísérte

[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
imbolygó / zászlókkal legelől / S a halottat egy kis fekete kocsin hat fehérbe burkolt, néma / Lélek kísérte el s velök én is fogvacogva, reszketőn, / ( Szólítani, leplöket felfedni nem merém, mert tudtam


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.