| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
is gyengéden élvező, / S van olyan, ki létét egy másikkal úgy olvasztja eggyé, / Mint a szobor, kiről azt hallottam, érce megolvadt / S ellágyulva omlott le a tóba a víz iránti nagy szeretettől: / Nékem |
| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
szivet, / Síráshoz könnyeket, multakhoz bágyadást: / Add a kezdetet lennem úgy, mint a halottnak, kiről álmodék! / Egy nagy csarnok felét láttam egyszer világosan ciprusokkal, / Onnan ment egy temetési |