kis

Oh latin szerelem! / / Borág s borostyán közt, hol ama fürtös fejű / Arcán kis ágyának s álmának minden melegével / Megjelenik reggel s ittasan bámúlja világod: / Kérlek Venusz

letettem forró eszközöm, / Az emberekhez nem volt már közöm... / Csak azt vigyáztam, el ne fogyjon kis borom / S evégből olykor kiszóltam az ablakomon... / Szemben egy korcsma volt... S odébb egy gyűlölt

vert / A vad vihar és oly korán... / De jól tenyész a bűvös, zöld bürök, / Ásitó zsállya s mint a kis bünök, / Úgy pislog ott a mécsvilág reám... / Mivel mulassak itt? / Mi az, mi felvidít? / A könnyben

Részeg éjszaka / / A szél lengeti széleid, / Nehéz sötét. S hol felhőid osonnak el, / Egy kis csillag dereng ott s oly szelíd... / Súlyos teher e földi lét nekem. / Úgy mondják, mély álmomban

Hajnal előtt / / A nyírfák kérgében a csend... / S a hű csillag figyel... / Nem halljátok e hát / A kis csillagok sóhaját? / Nekik már menni kell, / De én még itt maradhatok / S mért is ne tenném

leszálltak s elmondták, hogy Oidipúsznak / vége van. / Odébb a tér sarkán a bölcsek s még odébb egy kis csoport, / átszurt dudákkal, / Ezek is jajongva, gyászban érte, úgy jajongtak, mint az árva

nyoma / vész / A köd alatt, a gomolygás alatt és vissza többé nem idézhető... / Ott álltak ők hegyes kis csónakjaikon és figyelték a folyót, oh / jól ismerem őket! / Kétes derengés nékik ez a lét, a teljes

Igy volt e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz. / S a borús ég is meghasad vigasztalásomúl, / Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem... / A messzeségben, ott, hol domborúl a Csendes Óceán / S mint

bús életem...? / Én, ki nyomorúlt s beteg vagyok, / Ki a búbánatból élek és kinek / Szegény kis életem kiérdemelnem illik?! / ó bocsáss meg! én: garázda kérkedő! / Hogy én, hogy én még lázadozni

félálmokat. / E gazok azt szeretnék, hogy félálom és e sárga derengés között / Úgy fusson el kis életünk is, mint a hab fut el, amelynek nyoma / vész / A köd alatt, a gomolygás alatt és vissza

Onnan ment egy temetési menet szótalan, imbolygó / zászlókkal legelől / S a halottat egy kis fekete kocsin hat fehérbe burkolt, néma / Lélek kísérte el s velök én is fogvacogva, reszketőn

Zsoltár / / Ó Uram, engem bántanak / Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghuzódom / És utánam jönnek, üszkös bottal szurkálnak szörnyű módon / Fázékony

e a századok fekete tengerében, / Ha majd oly gyengén lejt is egykoron tovább, / Mint nagy viharban kis hullámfodor? / S vajjon kinek kiáltok én, ha más nem érti meg, / Ha senki más nem érti majd, mit

nyelvecskéikkel és úgy néztek körűl... / A fürtjeik, akár a felhők, bodrosak s tevékeny kis kezük remeg... / Csak tettek vettek egyre s papucsaik csattogása közben / Azok mellé szegődtek

szivem, / De táncolhattam itt és ott... megértitek? Szeszélyes voltam, / illanó / S ha elfáradtam, kis körömben bárhol bujtam el, lappangtam / titkosan. / Több rejtély volt a lét nekem s több édesség

részeges ajtóm elé vizelt, / S azt hajtogatta, hogy ő nagybeteg. / A halál meg akart keríteni egy kis lovat / S űzőbe vette... Mit mesélhetek? / Én mindezt láttam, mélabús öreg / S nem vállalkoztam

Ez egyszer hadd beszélek erről is! elszántam rá magam / kimondom hát, hogy fáj nekem / E bús kis öregasszony dolga, úgy bizony. S vigasztalást ezért / most hol lelek? / Mert nincs és nincs sehol s

elképzelt művészhez / / Sok lovas poroszkált már e gömbölyű földön, Borzippa szülötte, / Menénusz! / Kis sárga lován ment lassacskán némelyik Mekka felé, ( árva / zarándok! ) másik / Északibb tájon sárga

megejtett mákonyával s fenn a fürtösfejü csillagok, / Az édesek voltak meghittjeink. Nem volt szelíd kis szép / menyasszonyunk, / Mosolygó, ledér szomszédnét sem ismerénk... Banyák és ringyók / voltak

a könnyem is itt... De megbántam én az / életemet. / Isten veled Henrik! Zsufolva fut emlékeivel / E kis világ. Oly terhes már. Egy végeláthatatlan tölcsér / Vár reá az útak végén. S amellett semmije sincs

odalenn / Pozdorjává töri a kosaras gátakat. / S máris mint tavaszi gyikocskák, fényesen futnak a kis vizek / S gyilkos gyorsasággal telik meg az ártér / S lobogva, pattogva éji tüzek mozdulása