kivert
[Füst Milán - Emlékezetül]
is már csak reszketőn emel, / De emlékezni tud. Vegyétek ezt: egy hajnalon / Itt ácsorogtunk épp,
kivert
kutyák, meddő vitában / S feljött a nap, kongott a láthatár, majd megrepedt. / És jobbról is, meg
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.