kóbor
[Füst Milán - Emlékezetül]
maradt, / De ti már elrepűltetek, a lábatok nyomából pára lett / S a könnyetekből őszi felhő, / Oh
kóbor
vénség, mord öregség, nem lett benne részetek, / De mint a forgószél, úgy zúgtatok el innen sebtiben
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.