| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
Habok a köd alatt / / A folyón... uszályhajók süllyedtek el a héten, / Senki se tudja, merre, senki se tudja |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
e sárga derengés között / Úgy fusson el kis életünk is, mint a hab fut el, amelynek nyoma / vész / A köd alatt, a gomolygás alatt és vissza többé nem idézhető... / Ott álltak ők hegyes kis csónakjaikon és |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
se tudja, mikép, / Kiváltak a ködből, majd eltűntek benne nyomtalan! / Csak orruk látszott ki a köd alól, míg elhaladtak s ki vontatta / őket? Senki se tudja. Az egyiken a kapitány reggelizett / A |
| [Füst Milán - Halottak éneke] |
Beteljesedék énrajtam Uram. / Vagyok kedvük szerint való / És néma, mint a rög / Ki voltam, mint a köd, / Borús, s ha kellett, mint a kés, / Éles és bátran villanó... / Voltam haraggal ékes / S mint |
| [Füst Milán - Köd előttem, köd utánam] |
Köd előttem, köd utánam... / / Mint akit hordó tetején a saját horkolása ébreszt / Nem tudja, mint |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
elalszik a homályban. / / III. / A RÉSZEG KALMÁR / / A ködben két banya szidott egy részegest. / S a köd fölött lassan haladt egy szép szekér. / S vitt két bohó parasztot: egy vaskos legényt, / S mellette |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
EGY HŐS HALÁLÁRA / / Hős, ki a láthatár peremén a sötétbe zuhantál, / Mint csúcsokról a mélybe köd görgeteg gomolyog, / Mint csúcsokról fenyő lezuhan és gyökérkoronája rútan / A sivár és szomorú égre |
| [Füst Milán - Végrendelet feleségemnek] |
Hol mind eloszlott: bűn s erény, / Mert a Teremtés ős álmába öltözött, / Hol mindent elborít az ősi köd... / Hogy ezt az öröklétet mint tűröd |
| [Füst Milán - A fegyenc fia] |
is, mit varrt valamely szeleverdi szeretőm, / Elhagyom lakomat érted: rászáll a felhő, megűli köd, / Jer menjünk, hiszen szabad az országút... / Nem jobb neked, királyod én, ha újból cimborád |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
ilyen a széles ég alatt. S most mért is tünődnöd / e bánaton, / Hogy mely városból kelt fel ez a köd megint, vonúlni minden / fény elé / De szóljatok is igazán! mely átok leng az ember életén? / Kamrám |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
tanú. / S hogy lenn a víz sárgán lapúlt, sunyított és figyelt, / Hogy alattomosan világított a sűrű köd mögűl. / S hogy aztán minden egyebet elborított a sötét mozgalom. / Mert még odébb a folyó is füstöt |
| [Füst Milán - Köd előttem, köd utánam] |
Köd előttem, köd utánam... / / Mint akit hordó tetején a saját horkolása ébreszt / Nem tudja, mint kerűlt oda |
| [Füst Milán - Álmatlanok kara] |
érintsd meg s árnyak közt bolygó utait / Áldd meg!... Símogasd a fejünk, ó ringass el, / Mig az éj köd vára leomlott |