| [Füst Milán - Álmatlanok kara] |
éppen kibújt a hold: / Ó ha most, ha most aludni tudna égő két szemünk / S a nehéz gondolat oszolna könnyü köddé / S a borús homály alakzatja mind álom gomollyá! / Járunk s a távoli lámpa s a könnyes szemü |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
leszállani végűl?! / / III. / A NŐ DICSÉRETE / 1 / / Ó játékos ujjaid, ó fínom szíved képzeletem könnyü serlege, / Ó lágy ágyékod, álmatag vidék! és kies ékes, leglágyabb hasad, / Ó fogaidnak fényes |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
vándor sorsa, nagy Király! / Voltunk megváltó vídámság kietlen pusztaságokon, / Vagy másutt: lenge, könnyü tűz, mely nyomtalan vonúl... / S volt úgy, hogy országutakon az éj ikránkba mart / S bizony nem volt |