| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
Mellemen a lovagrend keresztje, / Panyókára vetett köpenyemen violaszínű sújtás, / S a lovasok könnyű bánatával arcomon / Kocogtam nemrég társaimmal, hogy a békekötés első híre jött, / Madrid felé |
| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
érte, úgy jajongtak, mint az árva / gyermekek... / A bűnös, nagy király öreg dudásai... / Ám egyes könnyű, dajna nők, mint akik mit se hallanának / Ajkukat megnedvesíték nyelvecskéikkel és úgy néztek körűl |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
Barátaimhoz! / / Mint a kedves után, ki szép volt és kegyetlen, / Könnyű és fájdalmas pillantást vetek majd a dombok felé s feléd / is ó gyönyörű élet, / Ki meggyötörtél s |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
szemét / S éjszín haját, amint gyürűzve kibomlik, akár a forró füst / karikái... / S képzeld el könnyű kezét s készítsd el aranyból. / / VI. / EL INNEN, EL... / / Az édes és végtelen tengeren, / Melynek |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
szívet ahol napsütés melenget, / S a kiáltás hol úgy csapong a széllel, zöld, zuhogó vizeken, / Mint könnyű rózsalevél... / S zöld üveglapon ahol áramlik és úszik, / Leng a magány, jár ragyogón, hidegen |
| [Füst Milán - Az egyik agg levele Zsuzsannához] |
a vénnek. / Akár az Istenség, / Maradj hát oly rideg... / S hogy hallottál búgó nevetést / És könnyű szót, amely libeg / S hogy kezed a szivedre tetted, / Mert titkos mosolyát is észrevetted, / Ne |
| [Füst Milán - Intelem az aggastyánhoz] |
Intelem az aggastyánhoz / / Lám ezt a pírt a nap csókolta rá / S az éj ölelte könnyű termetét / Táncokra őt a szél tanítja és a rét / Sok vadvirága hűs mosolyra szép szemét, / Két rossz |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
fájdalmas, / Ahogy fájdalmasok a terhes fának / Tartalmas szépségei ősszel? / / 2 / A lányok éneke könnyű! tűnő hang az övék s vándor, / Vak csillag a reménység, mely egyre közelít, / Egy tar szikla mögül |