| [Füst Milán - Köd előttem, köd utánam] |
köd utánam... / / Mint akit hordó tetején a saját horkolása ébreszt / Nem tudja, mint kerűlt oda, / Körötte pókok, dongafák s lábatlan bábok furcsa népe s fázik is... / Ugy ébredtem rá egykor én, hogy itt |
| [Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
Volna csupán akkora, mint egy forint s zöld éjszakában / Halkan fénylene végtelen távolból s körötte sokkal szebb csillagok: / Szikráznának táncolva szép rendben s kerengve, mint a rakéták. / Volna |