| [Füst Milán - Egy magános lovas] |
Hol sohasem voltál azelőtt, az Arany Partok mentén / Most gondtalan csatangolsz. Ám, ha rád köszönt az alkonyat / s az árny elédbe lép, / Te nyergedben felállsz és merőn nézel napnyugat felé. / Tán az |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
illesd szemök, hogy álmuk jó legyen... / S ott várj, amíg majd völgyön és hegyen / A végső pirkadat köszönt reád / S a végtelenbe virrad éjszakád |