| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
áll odébb, mikor mozdúlni hall. Azt mondják, ételek / az eszményképeid / S valóban képzeleted kövér nőknek hízeleg a főztjükért, egy / nagy leves, / Hatalmas sűlt tökök és répák, hízott borjak járják |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
csillagok járása van. Király, csodás e táj... / Ott sokkal több a csillag s mind sugárzóbb és kövér... / S e messzi világnak oly sok szokása más, a nép ott halkszavú / és búskomoly, / Ez volt hazánk |
| [Füst Milán - A pásztor] |
gyertyalángba réved. / S míg éji úton lándzsás éji csősz / Korhol duhajt, ki csendjét felveré, / A kövér, sötét föld alól a gőz / Békésen száll a csillagok felé |
| [Füst Milán - Elégia] |
Lélek elaludjon! / Ó rejtelmeim bús időszaka! S te bánatos bús alvó is, ki messzi / rejtezel! / S te kövér zsombék is, mély völgybe futó! / S két haragos patak is, hegyekről rohanó! / S te nagy magánosság is |