| [Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
ment lassacskán némelyik Mekka felé, ( árva / zarándok! ) másik / Északibb tájon sárga szántóföldek közt ballagott aratáskor. / Ki látta? / Ezek közül többet, mikor éppen erős napsütés volt s hullott / Az |
| [Füst Milán - Álmatlanok kara] |
megakadt örökre! / Ó jőjj, könyörülj meg: álmos vándoraid / Nehéz szemehéjját érintsd meg s árnyak közt bolygó utait / Áldd meg!... Símogasd a fejünk, ó ringass el, / Mig az éj köd vára leomlott |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
ó mily boldogság is esős időkbe' aludni! / Zúghat a szél most távol temetőknek / Nedves sirjai közt és távoli erdők / Bővizü, hüs csurgója bugyogva patakzik. / S ballag a kormos dombon a vándor s bús |
| [Füst Milán - Oh latin szerelem] |
Oh latin szerelem! / / Borág s borostyán közt, hol ama fürtös fejű / Arcán kis ágyának s álmának minden melegével / Megjelenik reggel s ittasan |
| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
Szidták a faluvégeken. Nem tudta persze más a titkomat, / Hogy nincs mit félniök, mert dúrva kezek közt is lágy maradtam. / Lám. Akár az erdők vadja, mikor megmozdúl, / Vagy zizzen lábaid alatt a gally |
| [Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
jó födél felé: / Befut az aggság, kórság, a foghíjjasság öveibe / S majd a nemlét boldog őslakói közt megáll. / Nem baj, nem sirok. Oh fussatok hát vad lovak / S úgy száguldjatok vélem, hogy az emberek |
| [Füst Milán - Halottak éneke] |
Ha mintakép egy évezredben van talán egyetlen / S hogy minek volt az is, mi végre tündökölt, / A sok közt oly kevés? / Nem tudja senki sem. / Oh szállj meg hát nagy látomás! / Hadd tudnám meg, mi végre |
| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
meg se moccansz, ami / kérlelhetetlen, nem alkuszol vele, / Mert az vagy rég magad! S ha felhőid közt olykor eléd járúl / egy egy emberarc, / Te mozdulatlan várod őt, nem bíztatod, nem kergeted / S úgy |
| [Füst Milán - A szőlőműves] |
beboritja, / Melyre fehér házat, kicsikét, százat egy óriás parittya / Fekete, tar venyigék közt össze vissza szórt... / S tiszta éjjelen, mélyen a hold alatt repűl / És fénylő, gyors felhőket űz |
| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
nem szeretsz s már jó kezed / Elnehezűlt szivemre többé nem teszed? / S már lázas felhőid közt sincs lakásod / S hiába várom onnan késő jeladásod?... / Ki teremtettél s megátkoztál, / Ki |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
az őszi / Bánat kútja bugyoghat halkan s szüntelenül, / S búvik a gőzölgő szakadék tar bokrai közt/ Sok zöldszemü vadmacska s néhány veres ordas... / S hol gyors felhőt aranyoz szűz, hajnali fény |
| [Füst Milán - Katonák éneke] |
Katonák éneke / / Hát mindennek a levét én igyam meg? / A fák közt volt egy kecskebak, / Amiatt volt a nagy harag. / Berengár király arra ment / És meglátta a |
| [Füst Milán - Katonák éneke] |
Mert megmekegte őt a bak, / Amiatt volt a nagy harag. / Hát mindennek a levét én igyam meg? / A fák közt volt egy kupleráj, / Oda járt Berengár király. / Egy vastag kislány kell neki, / De feleségét |