| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
mindenét s azt játszva dobja el. / Oh igen, ők azok, kik szemébe röhögnek a vénasszonynak is, / Ki köztük kosarával reggelente jár s lepényt kinál nekik / S az édesanyjuk eszükbe se jut. De mint a |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
zöld fenyőfát éget az északi pásztor / S a fenyőknek édes és gyantás illata terjeng... / Légy vendég köztük, láthatatlan, / Kósza szellem, mely tüzet / Keres, hogy megtisztúljon abban / S jóért jótettel |