[Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
fejedelem! Fenkölt személyed / Nem tudja tán, míly rosszul megy sorom! / Egy költő vagyok én a nép közül, bús szolgád! / Ki dicsőséged zengem folyton s búsan / Egyre búsabban Tiédet és a magas Istenét! S |
[Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
volt s hullott / Az arany fényesség s a csoportos nép tétlenűl ődöngött a forró / tereken, / Ezek közül néhányat hirtelenűl s nagy kiáltással a magasba, / A fény örök központja felé kiemeltél, hogy |
[Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
zarándok! ) másik / Északibb tájon sárga szántóföldek közt ballagott aratáskor. / Ki látta? / Ezek közül többet, mikor éppen erős napsütés volt s hullott / Az arany fényesség s a csoportos nép tétlenűl |