kő
[Füst Milán - Emlékezetül]
éji nénihez, hogy nem hagyom aludni őt / És éppen én, ki legbúsabb valék, / Oh alhatsz már Dezső, a
kő
még itt maradt, / De ti már elrepűltetek, a lábatok nyomából pára lett / S a könnyetekből őszi felhő
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.