kongattam

[Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől]
sokat szenvedtem én. / S hirdesd: / Nagy urak órája egy kastély felett, havas éjszakán, / Végsőt kongattam még egyszer, éji időben, mutattam az időket / s megálltam / S hogy nincs oly órás e világon, aki


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.