koppanás
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
Lelke zengve változzék meg, olvadjon a fénybe: / Ó alvó fények áhitott hazája: végtelen! / Ó végső
koppanás
a szíven, végső döbbenet: halál! / ó minden szédületek mélye: régen várt magány! / Ó hallgatásnak
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.