| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
baj van... / Elmondtuk azt, hogy mulatunk kicsit s a bor / Fejünkbe szállt. S a bölcs így szólt: " a kor! " / " Az ifjukor, bizony... " S mi megöleltük volna ősz fejét / És sírtunk volna tán, akár a |
| [Füst Milán - A jelenés] |
mert jót / akar, azért annyira kegyetlen, / Mert, ami eredendő: a rosszal kell megküzdenie, minden kor/ mélyén a sötéttel, ahogy foltjait legyőzi a nap / Büntettél, aki jó voltál, mint a hegység oly |