| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
a vágy, hogy muzsikát tanúljak, / De ennek vége már... s ezért, ki szobrászi kalapácsért, / régi kovács, / A pőrölyöd sutba vetetted: a kedvemért felejtsd el ez egyszer / busongó világodat s készíts |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
és útközbe' megállnak. / ( Látja a hajnalt, aki nem tud elaludni. ) / Lassan hajnalodik. S két izmos kovács/ Súlyos pőrölyökkel kezdi üzletét. / Sötét a tér még, de halkúl a tenger. / S hol az éji halász már |