kunyhójának
[Füst Milán - A pásztor]
űlt, s már hűs verem / Az égnek boltja. Melyre nesztelen / Szállong a sötét föld alól a gőz. /
Kunyhójának
akkor lángja éled / S míg nem egy félszeg gondján bíbelődik, / Magános asztalán hosszú időkig / Még
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.