| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
tudtam, hogy / mérgesen ugatnak, / Féltik a zsákmányt, akit elragadtak s rám vicsorítanak / csúnya kutyafejeikkel: ) / Ámde a halott is halkan sírt, / Szelíd volt: átengedte magát egészen, vigyék el már, vigyék el |