| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
szigor, de méltányod is ott ült vón' / összeszoritott ajkaidon / S képzelmed előtt sok ezer munkásod lágy alázata, egyszobás, / tiszta lakások, / Vasárnapi orgonaszó a tiszta téren, de mindenekfelett: önnön |
| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
Zsoltár / / Zenét és nyugalmat, lágy arcú gyermekeket, / Munkát, amely boldogít s nőt, aki szeret, / Megadod majd, megadod máskor |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
III. / A NŐ DICSÉRETE / 1 / / Ó játékos ujjaid, ó fínom szíved képzeletem könnyü serlege, / Ó lágy ágyékod, álmatag vidék! és kies ékes, leglágyabb hasad, / Ó fogaidnak fényes bujdosása lágy és |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
Ó lágy ágyékod, álmatag vidék! és kies ékes, leglágyabb hasad, / Ó fogaidnak fényes bujdosása lágy és olvadó száj rejtekén / És ereidnek kék futása tested habfehér terén / S ó kényes, fínom |
| [Füst Milán - Egy hellenista arab költő búcsúverse] |
Egy hellenista arab költő búcsúverse / / Ó én völgyem, hegyem, / S ó én szép, barna feleségem, / S ó lágy, légi kéz, mely végigsimítottad homlokomat, / S ti éjszaka örvényei s fekete tüzei szivemnek, / S |
| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
a faluvégeken. Nem tudta persze más a titkomat, / Hogy nincs mit félniök, mert dúrva kezek közt is lágy maradtam. / Lám. Akár az erdők vadja, mikor megmozdúl, / Vagy zizzen lábaid alatt a gally. Hát íly |
| [Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön] |
viharban siklik át az örvény feketeségén / S szellemszemekkel látja társát ott alant, / Amint az lágy mohára hajtja elfáradt fejét / S gyengéden úgy öleli elfáradt szivéhez / Egyetlen kincsét: az örök |