| [Füst Milán - A pásztor] |
verem / Az égnek boltja. Melyre nesztelen / Szállong a sötét föld alól a gőz. / Kunyhójának akkor lángja éled / S míg nem egy félszeg gondján bíbelődik, / Magános asztalán hosszú időkig / Még a hűvös |
| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
Ámde az én derekam is Isten remekműve asszonyok! / S mint aki mély álmában fázik, mint a mécses lángja, úgy didereg, / lobog / Megpróbált lelkem! Vörös fenn a hold sarlója éjjelente / Szenvedéseim forró |