| [Füst Milán - Egy tesszáliai költő az Erinniszekhez] |
már repülök? / S hogy mért átkoztatok egyre? Igen, majd ezt kérdezem ott. Tán / ti vagytok azok a lányok, / Akik oly rég számonkérik tőlem elmulasztott, bús életemet |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
súlyos és fájdalmas, / Ahogy fájdalmasok a terhes fának / Tartalmas szépségei ősszel? / / 2 / A lányok éneke könnyű! tűnő hang az övék s vándor, / Vak csillag a reménység, mely egyre közelít, / Egy tar |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
dolga, úgy bizony. S vigasztalást ezért / most hol lelek? / Mert nincs és nincs sehol s a lányok énekében sem, ezt érzem én. / Oh társaim, / Ti bús anyáknak gyermekei valahányan, szóljatok hát |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
meg a barna föld ölét, / ( Ó asszonyok öle, mért vagy termékenyebb! ) / S ím' sírva látom: barna lányok kosarába' szőlőm / Nem dús, nem szép s nem elsőrendű mustja. / Ó így csalódni mért s mért hinni |