látatlan
[Füst Milán - Sirató]
fönség, mint a rossz gyerek / És megdőlt szőke fejed, mint az anyaölben, / Oly lágyan símogatták
látatlan
kezek. / Lásd, én szerettelek bizony / S ma épp a kedvedért iszom / És ősz is van megint, muszáj ma
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.