| [Füst Milán - Henrik király] |
a város tornyain, / Hiába hajbókoltok kinn az éjszakában a kék holdtányér előtt... / S néztek az éji láthatár borus messzeségeibe... S mi nem / embernek való látomás: / Hiába fürkészik agg, néma szemeitek az |
| [Füst Milán - Emlékezetül] |
ezt: egy hajnalon / Itt ácsorogtunk épp, kivert kutyák, meddő vitában / S feljött a nap, kongott a láthatár, majd megrepedt. / És jobbról is, meg balfelől / A hiábavalóság dalát zengték a kórusok |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
szörnyü szenvedéseink egykedvűn s réveteg mosollyal. / / II. / NAENIA EGY HŐS HALÁLÁRA / / Hős, ki a láthatár peremén a sötétbe zuhantál, / Mint csúcsokról a mélybe köd görgeteg gomolyog, / Mint csúcsokról |