| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
éget az északi pásztor / S a fenyőknek édes és gyantás illata terjeng... / Légy vendég köztük, láthatatlan, / Kósza szellem, mely tüzet / Keres, hogy megtisztúljon abban / S jóért jótettel fizet: / Éleszd a |
| [Füst Milán - A magyarokhoz] |
jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok / S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás / Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is / van lángod: / Szent e nyelv |
| [Füst Milán - A névtelen iszik] |
legyen... / S lehúnyjuk szempilláinkat, mert tudjuk azt, hogy mi a szenvedés. / Igyál hát értünk Láthatatlan, örök bolygó, kinek neve sincs! / S tág sátort vonjon fölénk e képzelt látomás, hogy megvédjen / a |