| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
és újból, újból lehanyatlik... / / II. / ARMÉNIA! / 1 / Szállnak a felhők és útközbe' megállnak. / ( Látja a hajnalt, aki nem tud elaludni. ) / Lassan hajnalodik. S két izmos kovács / Súlyos pőrölyökkel |
| [Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
az életet és elveszik. Oly ősz a haja már, szintiszta ősz / S oly megtört már szegény s fiát ha látja, akkor sem derűl / S a művészetem néki nem vigasság... / Oh boldog az, ki hárfájával hegységet |
| [Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön] |
rám, akár a mord hajós, / Ki nagy viharban siklik át az örvény feketeségén / S szellemszemekkel látja társát ott alant, / Amint az lágy mohára hajtja elfáradt fejét / S gyengéden úgy öleli elfáradt |