| [Füst Milán - Sirató] |
öreg barát / Oly csendbe' lépked, mint az áruló, / Mint ahogy földanyánk is nekilát / S felölti lassacskán a ködruhát. /* / De könnyelmű is voltál, / Hogy íly hamar elmentél, / Nyers éneket ki fújtál, / Most |
| [Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
Sok lovas poroszkált már e gömbölyű földön, Borzippa szülötte, / Menénusz! / Kis sárga lován ment lassacskán némelyik Mekka felé, ( árva / zarándok! ) másik / Északibb tájon sárga szántóföldek közt ballagott |