| [Füst Milán - Hajnal előtt] |
Kigyúlt a fény, világosság lett hirtelen / S megállitott, / Vaj' mi történik ott? / Már gondolom, légy gyengéd égi lány, / Ott gyermek született talán... / Oh én öreg csavargó, látod, hogy sirok |
| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
Barokk elégia: Búcsú mesterségemtől / / Végül is versem, légy hát az utolsó! / Mondd meg a lányoknak: csak őket szerettem! / S hirdesd még egyszer, hogy sokat |
| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
a rémeket, kik hátam megett sugdosódnak, / S kik hátamat már régen csiklandozzák sugdosásaikkal... / Légy igazságos, nagy Király! / S ítéld halálra őket |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
is / biztosan / Majdcsak eszembe jutsz te odaát... s tán ott nevetni tudok / Ó, jöjj már, légy itt, boldogabb vigasság s bár elmúlna már / tőlem ez az élet / S e világ is: mint a csillagképek |
| [Füst Milán - Óda pártfogómhoz] |
kéne lennem? / Alázatom pénzét ó fogadd fizetségűl, / Légy kicsapongó, mulass, légy velem pajkos, légy kegyetlen: / Használd homlokomat zsámolyodúl, tobzódj a királyi díszen / S ne félj, nem töröd el |
| [Füst Milán - Óda pártfogómhoz] |
Ha gyöngéd volnál, a szégyentől hová kéne lennem? / Alázatom pénzét ó fogadd fizetségűl, / Légy kicsapongó, mulass, légy velem pajkos, légy kegyetlen: / Használd homlokomat zsámolyodúl, tobzódj a |
| [Füst Milán - Óda pártfogómhoz] |
köszönöm én, hogy vagyok még, hogy lettem, / Vaj' hogyan bókoljak a jótettért, hogy élek? / Kérlek: légy legalább nemesebb testrészimhez illetlen! / Ha gyöngéd volnál, a szégyentől hová kéne lennem |
| [Füst Milán - Intelem] |
tartalma! / Diák vagyok én még most is, / Egyedül élek, mint a kóró most is... / Minek is annyi szó? Légy lelkem hallgatag / S konok, magadba mélyedő, akár a rab, / Kit mélyen sért a napfény is, hogy él |
| [Füst Milán - A magyarokhoz] |
volt ez e térségeken emberek! / Hogy üszökké vált minden, aminek sudárrá kelle szöknie... / De légy türelmes, szólok hozzád, vedd a Libanon / Ös cédrusát, e háromezeréves szűzet, rá hivatkozom, mert |
| [Füst Milán - Óda pártfogómhoz] |
a szégyentől hová kéne lennem? / Alázatom pénzét ó fogadd fizetségűl, / Légy kicsapongó, mulass, légy velem pajkos, légy kegyetlen: / Használd homlokomat zsámolyodúl, tobzódj a királyi díszen / S ne |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
tűz, / Mert zöld fenyőfát éget az északi pásztor / S a fenyőknek édes és gyantás illata terjeng... / Légy vendég köztük, láthatatlan, / Kósza szellem, mely tüzet / Keres, hogy megtisztúljon abban / S jóért |