lépked
[Füst Milán - Sirató]
tart az életem! / S ki tudja, mint itélt a bősz biró? / Időm a sír felé, öreg barát / Oly csendbe'
lépked
, mint az áruló, / Mint ahogy földanyánk is nekilát / S felölti lassacskán a ködruhát. /* / De
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.