leborúltam
[Füst Milán - Öregség]
a nevetésem s a tárgytalan zokogás is: / Mikor döngő hajnalodások vértelen messzeségei! hányszor /
Leborúltam
a sötétben elétek! / Hallgass rám oh ifjuság. Volt egy öreg görög egykor / Ki felemelte két kezét
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.