| [Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
S úgy száguldjatok vélem, hogy az emberek erdeje zúgjon, / Se lássak, se halljak. Csupa vadság legyen a szívem, mint a / vadászé, / Ki ölni megy el, nem fél, nem tekinti fenn a Teremtőt, / Nem lesi |
| [Füst Milán - Részeg éjszaka] |
volnék egy nagy hegyen. / E hegynek én vagyok királya, mondanám... / S az özvegyasszony dolga jó legyen, / S anyámra gondolnék a sírba' lenn. / Oh elhamvadni volna jó, / Buzgón álomba kezdeni... / E |
| [Füst Milán - A névtelen iszik] |
tűz ugyis, már lobbanása sem zavar / S mi meg se moccanunk a némaságban: kortyod is hogy hallható / legyen... / S lehúnyjuk szempilláinkat, mert tudjuk azt, hogy mi a szenvedés. / Igyál hát értünk |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
S jóért jótettel fizet: / Éleszd a lángjaik / Pirosló szárnyait / S illesd szemök, hogy álmuk jó legyen... / S ott várj, amíg majd völgyön és hegyen / A végső pirkadat köszönt reád / S a végtelenbe |