| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
én voltam a sok között s ha sodorta / őket a szél, / Gyakran megűltek a párkányon s halkan hozzám / Lehajolva hallgatták a beszédem, megnézték az időt... / S hogy némaságomtól e gyengédek most réműlnek igen / s |