lehajtja
[Füst Milán - Őszi sötétség]
lassan, mint meleg nehezék ereszkedik szivemre alá / S a bántott lélek menekűl s vidékeid vánkosára
lehajtja
fejét, / S míg kék, világos egeden megűlnek fekete felhők, / Hol nincs fény, csak keskeny sárga
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.