lehelve
[Füst Milán - Levél az ifjúságról]
pihent: / Az órjás hold, / Ily félelmes még sose volt. / Akár a fényes kanca, nyugtalanul s gőzt
lehelve
/ Vágtatott a völgy fölött s a szíveket / Vad izgalom futotta tőle rögtön át meg át, / Egyik se
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.