[Füst Milán - Részeg éjszaka] |
szelíd... / Súlyos teher e földi lét nekem. / Úgy mondják, mély álmomban meggyógyulhatok... / De nem lehet, aludni nem tudok. / S a lelkem gőgjén nem változtatok. / Oh némely ember alszik zsákokon, / Befal |
[Füst Milán - Motetta] |
ótvar / És átok minden emlékem és nyomorúság. / Sós a vérem a keserüségtől, / Csak a veszett kutya lehet az én rokonom / S az árok széle ékes, szép honom, / Ez lesz a vége látom. / Oh nincs e földön egy |
[Füst Milán - A jelenés] |
a felhő, amely megűli hegyét, a borúlat is oly nagy volt / homlokodon. / Oh Vladimir Iljics, vajjon lehet e segíteni az emberi lényen? / Hiába idézlek, / Tavasszal még mélyebb a borúlat s az éjszaka mélyebb |
[Füst Milán - Gyertyafénynél] |
csütörtök " hatása alatt, leverten. / / K. Havas Géza drága emlékének! / / 1 / / Változtatnod nem lehet. E világ dolgai / Csak úsznak egyre álmosan tovább. Oh rest e föld felszíne, / jól tudom. / S itt |
[Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
itt, ki erre járt? / Tünődve néztük lenn a vad folyót... / S e naptól csendesebbek lettünk. Úgy lehet: / Háborgó ifjuságunk akkor s ott letelt |
[Füst Milán - Objektív kórus] |
mint a virradat / S pihétlen tiszta és magasztos lesz az életem! / Oh nem úgy testvérek, az nem lehet, hogy csakis sírni, átkozódni / S két kezed tördelni vagy az ég alatt... És anyád árnyékán |