[Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
szegény lelkünk elszakadt az ágról, amely hordozá / s akár a túlérett gyümölcs, / Amely egy éjszakán lehull és már csak önmagának van és vár... / sötétben ílykép rejtezünk / S hogy mit várunk e tartós |
[Füst Milán - A pásztor] |
az alkony éjszakába fordúl. / S a barna hegyről rég lejött a nyáj / ( Mint barna fejről göndör fürt lehull, ) / S a nedves réten sír a vízmadár / S a pásztor botra tárnaszkodva vár, / Míg az éji falura a |