[Füst Milán - Emlékezetül] |
s a szív / Ezernyi íze, bája, / Hogy bugyborékolt tőletek az utca! mindig is úgy képzelem: / Hogy lejjebb hajoltak a háztetők s a vén / Csókák is, ötvenévesek felűltek fészkükön az éjben / S nevettek |
[Füst Milán - A szőlőműves] |
A szőlőműves / / Lám, a Medve ragyog s fiát veri: csöndre tanitja. / S lejjebb lassan, valamint tavirózsa, leúszik a Hattyú. / Alant sötétül a kékség s a dús domboldalt beboritja |