[Füst Milán - Madrigál] |
mérned e föld minden dolgait? / Szerelmed már nem kell neki / S a lelked vigaszát majd hol leli? / Ha megöregszel azzal, hogy ő nem ölelt, / A sírban lesz e nyugtod odalent? / Szerelmed már nem |
[Füst Milán - Gúnydal Pergolára] |
lett tőle tompora: / Ha ráül, hordókat lapít agyon. / S az öle négyölnyi mély, mint a tenger / Nem leli mélyét semmi utazó, / Ott míly veszélyben vagy, nincs arra szó! / Ki tudja, megjössz e majd onnan |
[Füst Milán - Madrigál] |
és elnyűtt, / Szerelmed már nem kell neki, / Ha verset írsz, nem kedveli, / Kedvét már abban nem leli... / Mondd, hol jajongjak hát még egyszer érted, / A szegény lelked üdvössége végett |